Az ősi, távol-keleti kultúrákban valóban csodaszerként tartották számon a ganoderma gombát.
Ha a mai tünet- és betegségnevekkel fejezzük ki sokféle alkalmazását, akkor a következőket sorolhatjuk fel: ideggyengeség (neuraszténia), hosszan tartó betegség által okozott gyengeség, álmatlanság (insomnia), étvágytalanság (anorexia), szédülés, fáradékonyság, idült máj- gyulladás (krónikus hepatitis), magas koleszterinszint (hiperkoleszterinémia), gombamérgezések esetén ellenszer (antidotum), koronária-szívbaj, magas vérnyomás (hipertenzió), magaslati rosszullét megelőzése, daganat, köhögéssel járó időskori légcsőhurut.
A közelmúltban végzett kínai kutatások arra irányulnak, hogy újabb bizonyítékokat szerezzenek a következő betegségek kezelésének hatékonyságára: öregedésgátlás (életkor meghosszabbítása), érelmeszesedés gátlása, vérkeringés javítása, krónikus vírusos májgyulladás, férfi szexuális funkciózavar, hiperkoleszterinémia, időskori immun- működés, kemoterápia által okozott mérgezés, kábítószer által fellépő immunszuppresszió, antikarcinogén és antitumor aktivitás, immunstimuláns hatás.
Érdekességként említhető meg, hogy a hagyományos kínai orvoslásban, akárcsak Japánban, a ganoderma gomba termőtest színe és íze szerint csoportosították a fontosabb hatásokat. A reishi kék és savanyú típusa (jap. aoshiba) javítja a látást és májműködést, valamint idegnyugtató. A vörös és keserű (jap. akashiba) javítja a belső szervek működését, a memóriát, az életképességet. A sárga és édes (jap. kishiba) erősíti a lép működését, léleknyugtató. A fehér és csípős (jap. shiroshiba) javítja a tüdő működését, bátorságot és erős akaratot ad. A fekete és sós (jap. kuroshiba) védi a vesét. A bíborszínű és édes (jap. murasakishiba) erősíti a hallást, az izületeket és az izmokat, javítja a szervezet harmóniáját. Ennél jóval több variációról is olvashatunk a kínai és japán szakirodalomban.
A tápláló (nutritív) értékű vegyületcsoportok közül a ganoderma gomba fehérje-, zsír-, szénhidrát- és rosttartalma említhető meg.
» További információ a ganoderma gombáról
Forrás:
A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) ismertet füzet, DXN Összeáll:
Dr. Szabó László Gy., Dr. Babulka Péter, Fődi Attila
Érdekességek a ganoderma gombáról
A ganoderma gomba felhasználási területeit, gyógyászati előnyeit a hagyományos orvoslásban, főleg a távol-keleti gyógymódokban sokkal előbb ismerték, mint amit a kémia és a biológia szerkezetre vagy hatásra vonatkozó bizonyítékai ma sejtetnek. LeLLey (1999) és Wasser (2005) összefoglaló munkáit alapul véve foglaljuk össze a legfontosabb tényeket.
A távol-keleti országokban, elsősorban Kínában, Japánban, Koreában és Malajziában ősidők óta ismerik a pecsétviaszgombát. Főleg a kínai tradicionális gyógyászatban (TCM = Traditional Chinese Medicine kezdőbetűinek rövidítése, ma már gyakran így nevezik az írott és elektronikus forrásmunkákban, a magyar elnevezés megfelelő rövidítése: HKO) használták, erről számos cikket olvashatunk.
A halhatatlanság gombájának nevezték, több mint 4000 éve ismerik és használják. Hasonló jelentőségű, mint a ginszeng. Már a Han dinasztia idején (kereken Kr. e. 200-tól Kr. u. 200-ig) lingzhi néven említik. A dinasztia tagja, Wu császár e gombában a halhatatlanság egyik eszközét látta és ezért a palota falain belül tartotta.
A gomba jelentőségét mutatja, hogy a Yuan dinasztia időszakától (1280–1368) kezdve a gomba motívuma díszítő elemként előfordult öveken, bútorokon, festményeken, ékszereken. Az északi Song- dinasztia császára, Zhenzong elrendelte, hogy a birodalomban található összes pecsétviaszgombát gyűjtsék össze. A feljegyzések szerint 10 ezer gombát sikerült összegyűjteni.
Az élet meghosszabbítására használatos gomba iránti kereslet a kínai és japán kultúrákban még hosszú ideig fennmaradt és ma is él. Az uralkodók varázslatos gyógyszerének tartották, használata sokáig a császárok kiváltsága volt. A gomba fogyasztása elősegítette a fiatalság, az egészség és az életerő fenntartását, meghosszabbította az életet. Mind a mai időkig megőrizte előnyeit. Világszerte elismerik értékét. Még az igen szigorú Food and Drug Administration (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala, FDA) is engedélyezte étrend-kiegészítőként való felhasználását. Kínában – ahogyan már említettük – hivatalos a gyógyszerkönyvükben. Kiterjedt és kúraszerű alkalmazása javítja az immunrendszer működését, segít a leromlott egészségi állapotú betegek gyógyulásában, kiemelt jelentősége van a gyomor-, a vastagbél-, a máj- és a hasnyálmirigyrák kiegészítő kezelésében és a kemoterápia mellékhatásainak kivédésében. A nevek jelentése is a különleges hatásra utal!
 |
| Ganoderma gomba (Ganoderma lucidum) |
A távol-keleti országokban, elsősorban Kínában, Japánban, Koreában és Malajziában ősidők óta ismerik a pecsétviaszgombát. Főleg a kínai tradicionális gyógyászatban (TCM = Traditional Chinese Medicine kezdőbetűinek rövidítése, ma már gyakran így nevezik az írott és elektronikus forrásmunkákban, a magyar elnevezés megfelelő rövidítése: HKO) használták, erről számos cikket olvashatunk.
A halhatatlanság gombájának nevezték, több mint 4000 éve ismerik és használják. Hasonló jelentőségű, mint a ginszeng. Már a Han dinasztia idején (kereken Kr. e. 200-tól Kr. u. 200-ig) lingzhi néven említik. A dinasztia tagja, Wu császár e gombában a halhatatlanság egyik eszközét látta és ezért a palota falain belül tartotta.
A gomba jelentőségét mutatja, hogy a Yuan dinasztia időszakától (1280–1368) kezdve a gomba motívuma díszítő elemként előfordult öveken, bútorokon, festményeken, ékszereken. Az északi Song- dinasztia császára, Zhenzong elrendelte, hogy a birodalomban található összes pecsétviaszgombát gyűjtsék össze. A feljegyzések szerint 10 ezer gombát sikerült összegyűjteni.
Az élet meghosszabbítására használatos gomba iránti kereslet a kínai és japán kultúrákban még hosszú ideig fennmaradt és ma is él. Az uralkodók varázslatos gyógyszerének tartották, használata sokáig a császárok kiváltsága volt. A gomba fogyasztása elősegítette a fiatalság, az egészség és az életerő fenntartását, meghosszabbította az életet. Mind a mai időkig megőrizte előnyeit. Világszerte elismerik értékét. Még az igen szigorú Food and Drug Administration (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala, FDA) is engedélyezte étrend-kiegészítőként való felhasználását. Kínában – ahogyan már említettük – hivatalos a gyógyszerkönyvükben. Kiterjedt és kúraszerű alkalmazása javítja az immunrendszer működését, segít a leromlott egészségi állapotú betegek gyógyulásában, kiemelt jelentősége van a gyomor-, a vastagbél-, a máj- és a hasnyálmirigyrák kiegészítő kezelésében és a kemoterápia mellékhatásainak kivédésében. A nevek jelentése is a különleges hatásra utal!
Érdekességek a gyógynövényekről
A természetes eredetű anyagok (gyógynövények, gyógygombák, tengeri szervezetek, állati eredetű anyagok) gyógyászati célú felhasz- nálási lehetőségének feltárása az utóbbi néhány évtizedben rendkívül intenzívvé vált, és egyre több gyógyszergyár kutatási profiljába az új gyógyszerek hatóanyagainak lehetséges kiindulási forrásaiként a természetes anyagok is bekerültek. Ezt a tényt támaszthatta alá például az a felmérés, mely szerint az elmúlt 25 évben kifejlesztett mintegy 1000 féle gyógyszermolekulának csupán 30%-a tisztán szintetikus vegyület, a többi természetes molekula vagy annak félszintetikus származéka, illetve olyan szintetikus vegyület, melynek szerkezeti modelljéül valamilyen természetes anyag szolgált.
A különféle természetes eredetű anyagokat az emberiség évezredek óta egymás mellett is használja, legtöbbet azonban a gyógynövé- nyekről tudunk, melyeknek használata egyidős az emberiséggel. Érdekességként említhető meg az, hogy a neandervölgyi emberek egyik, Irakban talált és 60 ezer éves korúra becsült sírhelyén, a Shanidar IV. barlangban olyan növények, pl. cickafark (Achillea spp.), ziliz/mályva (Althaea spp.), egy észak-afrikai csikófark fajta (Ephedra altissima) stb. pollenjeit találták meg, melyeknek komoly jelentőségük van a modern fitoterápiában, és amelyeknek gyógyha- tásairól minden bizonnyal a történelem előtti korok emberének is lehettek ismeretei.
Gyógynövénykincsünk gazdagságát jól jelzi az, hogy a Földünkön élő 300–500 ezer virágos növényfaj mintegy 10%-át használják fel különböző betegségek gyógyítására, nagyobb részben a hagyomá- nyos (népi), kisebb részben a hivatalos orvoslás keretein belül. Hasonlóképpen beszédes számadatokkal találkozhatunk akkor is, ha a gyógyhatású gombák gyógyításban való alkalmazhatóságát vizsgáljuk. A Földünkön élő, szabad szemmel látható, ún. nagygombák számát 140 ezerre becsülik, azonban e fajoknak csupán 10–15%-át ismerjük. Ennek ellenére legalább ezerre tehető azon gyógyhatású gombákból előállított hatóanyag-frakciók és vegyületek száma, melyeknek igen értékes terápiás hatásokat tulajdonítanak.
Az utóbbi néhány évtizedben a gyógynövények és más természetes eredetű anyagok öngyógyításban, egészségmegőrzésben, valamint a betegségek megelőzésében és kezelésében betöltött szerepe komolyan felértékelődött.
» További információ a ganoderma gombáról
Forrás: A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) ismertet füzet, DXN Összeáll: Dr. Szabó László Gy., Dr. Babulka Péter, Fődi Attila
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)